A kévészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik.
Az egyik szerint egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr.e. 300-ban, aki megfigyelte, hogy ha a rábízott kecskék a piros bogyókból legelnek, akkor sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmesélte a közeli kolostorban élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra is, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek.
A másik történet szerint egy arab orvos a kávét orvosságként használta, és hatásáról feljegyzéseket készített. Annyi azoban írásos feljegyzések alapján biztos, hogy a XV. században Jemenben használták gyógyszerként élénkítő hatása miatt.
A magyar szájhagyományban a “fekete-leves” kifejezés a XVII. századból származik. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly azonban óvatos volt és gyanakodott arra, hogy valami készül ellene. Igy ebéd után azonnal távozni akart. Ekkor az egyik janicsár aga a következő szavakkal tartotta vissza:
“Ne siess Uram, hátra van még a fekete leves!”
Miután a fejedelem elfogyasztotta a kávéját, láncra verve vitték Isztambulba.
A kávé fogyasztása a török étkezés elmaradhatatlan kellékeként vált ismerté a középkori Magyarországon. Isztambulban az első “kávéházat” az 1550-es években nyitották meg.
Az első európai kávéház 1624-ben Velencében nyílt meg La Bottega del Caffe néven.
…..és egy kis érdekesség még a végére: VIII. Kelemen pápa azt mondta, hogy “A kávét meg kellene keresztelni, mert igazi keresztény ital.”
/Forrás: Wikipedia/